Vallomás
"Megkeresem ajkad, hogy egy csókot adjak
Olyan friss és lágy lesz, mint a harmat
Mely reggelente a rózsa szirmán hintáz
S melyből ha egyet kaptál, kell még száz
Oly forró lett e suttogó lehelet
A lánynak már csak egy szó kellett
S torkomban dobogó szívemre hajlott
Nem is tudva arról, mily nagy harc dúlt ott
Érte, ki másért, kedves hangjáért
Egy igazi édes és önfeledt csókjáért
Hát kimondtam, tovább ne nyomja a lelkem:
Gyönyörűm, csillagom: nagyon szeretlek!"
------------
Ha melletted ébredhetnék, csak mégegyszer!
Ha veled nevethetnék, csak mégegyszer!
Ha te fognád meg két kezem,
S te ölelnél, ha fázom, kedvesem!
A te csókodtól izzana a szívem, s ajkam,
Remegne a testem, ha te érintenél
S szememben egy könny szökne,
Mit a boldogság szül.
-------------
Szeretnék szemeidben szerelmet látni.
Lelkedben legmélyebben járni.
Szívedet birtokolni, testedet csókolgatni.
Érezni hûséged és szeretni Téged.
---------------------
Szeretsz egy fiút, de őt hiába várod a szerelem, amit iránta érzel csak álom. Nézed a fiút, de ő már messze jár, s nem érzi azt, hogy te csak rá vársz. Látom a szemed, könny borítja, az ajkad reszket, s őt szólítja. Visszahívnád, de nem teszed, mert rájössz, ő még mást szeret.
--------------------------
Ha a hangodat most újra hallanám,
Minden csókod szívesen fogadnám,
Ha a csillagok is úgy akarnák,
Minden reggelt együtt várnánk.
Ha végül minden kötél szakad,
Ó bárcsak újra hallanám a hangodat! |