Hol sírok, hol nevetek,
Mert valakit igazán szeretek,
Messze távol tőled szomorú az élet,
S szívem azt súgja: látni szeretnélek

Csalódni kell, hogy boldog lehess,
Gyűlölni, hogy újra szeress.
Kell tudni kacagni, sírni,
Valakit megunni, és újra visszahívni.
Csalódni kell sokszor, ezerszer,
Hogy boldog lehess, csak egyetlen egyszer.

Ne halgass az emberre,
Csak a szíved szavára!
Akárki is néz utánad,
Soha ne nézz hátra!
Menj szépen a szíved után nevetve, vagy sírva,
Mert az élet úgy lesz,ahogy meg van írva!

"...a szerelem olyan, mint a fa:
magától növekszik,
mély gyökeret ereszt valónkba,
és gyakran tovább zöldül a szív romjain."

"Gondolataim nálad járnak, ha alszom téged látlak.
Érted égek teljes lázban, érted élek szomorú magányban. Érted könnyezem éjszakákon át, érted élek egy életen át!"

Hirtelen jön, kitudja medig marad, boldogságot hozhat, örömödben meg ríggat! De bánthat, kínozhat -ez a szerelem! Ha van egy fél aki viszont szeret el NE engedd csak SZERSED!!

"A jelen picike szinte láthatatlan dolgaiból mindig kiolvasható a jövő!"

Hirtelen jön, kitudja medig marad, boldogságot hozhat, örömödben meg ríggat! De bánthat, kínozhat -ez a szerelem! Ha van egy fél aki viszont szeret el NE engedd csak SZERSED!!

"Gondolataim nálad járnak, ha alszom téged látlak.
Érted égek teljes lázban, érted élek szomorú magányban. Érted könnyezem éjszakákon át, érted élek egy életen át!"

Hirtelen jön, kitudja medig marad, boldogságot hozhat, örömödben meg ríggat! De bánthat, kínozhat -ez a szerelem! Ha van egy fél aki viszont szeret el NE engedd csak SZERSED!!

Az élet egy szar játék de a grafika odabasz!

"Az életet nem a lélegzetvételek száma határozza meg,
hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzetünk!"

" Csináld azt, amiben jó vagy !
Változtasd meg, amit nem szeretsz magadban !
Használd fel adottságaidat, hogy megszerezzd amit
akarsz!
De legfőképpen : Harcolj meg érte !!! "

Nem elég a célt látni, járható útja kell!
Nem elég útra kellni, az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el!

Fáj a lét, a létezés, a lefekvés, az ébredés, fáj a múlt, fáj a jelen, mindez azért mert nem vagy velem!

"Az életben az a legnagyobb boldogság, ha meggyőződhetünk róla, hogy önmagunkért szeretnek, pontosabban szeretnek bennünket annak ellenére, hogy önmagunk vagyunk."

"Az emberről és az életről csak akkor lehet fogalmunk, ha magunk is legalább egyszer eljutottunk az öngyilkosság szélére, vagy az őrültség küszöbére."

A féltékenység együtt születik a szerelemmel, DE nem mindig hal meg vele!

"Álmunkban a fájdalom, mely nem tud felejteni, cseppenként hullik a szívre, mígnem saját elkeseredésünkből, akaratunk ellenére, megérkezik a bölcsesség..."

Eldobtam rég mi felesleges,
Hogy gyorsabban, szabadon létezhessek
Nem leszek már eszköz tovább
Drótokon rángatott, vigyorgó báb
Ma kimondhatom, mit tegnap még nem,
De a holnapiért még bűnhődnöm kell
Bálványok hullanak, de jönnek az újak
Attól tartok messze még az igazi nagy nap

Álmodozás az élem megrontója, mondják.
De álmodozni jó, álmodozni kell.
Azonban nem szabad túlzásba esni, hisz ha valaki csak álmodozik a valótlanról, annak szíve darabokra hull mihelyt rájön, hogy amit álmodott az nem való, csupán a képzelet szüleménye.

Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik felbukkan a rossz. Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja egymást. Ezért a bölcs sürgés nélkül müködik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást és hagyja, nem erölködik, alkot, cselekszik, de nem ragaszkodik, s nem birtokol beteljesült művét nem félti, s mert magának nem örzi: el nem veszíti.

Sose haragudj meg arra, ki durva szóval megsebez, tudom jól, hogy fáj a sértés, de valld be, a fontos mégsem ez!
Hidd el nekem senki sem rossz, hidd el jók az emberek ,valakiért mindenki harcol, valakit mindenki megsebez!

"Gondolj rám, ha leszáll az est, gondolj rám, ha szíved szerelmes, engem is, Téged is meggyötört az élet, de én ma is szeretlek, s nem feledlek Téged!"

Üres az ágy és nem jön az álom, nem szól a zene hiába várom. Üvölt a csend és halgat az élet, rám tör az érzés: SZERETLEK TÉGED!

"Kit szeretsz szeresd és öleld át minden nap, mert ha nem teszed, megteszi helyetted más és akkor már nem ő lesz a hibás."

HA
szeretsz, én tied leszek örökké, ha szeretsz, nem nézek másra többé. Ha
szeretsz, jóban-rosszban követlek, ha szeretsz, én mindhalálig
szeretlek.

"Ne
kívánd tőlem, hogy ne féltselek. Addig teszem míg fontos vagy nekem. És
ha egyszer elmúlik ez az érzés, nem leszel több, mint bárki idegen."

Ha
majd az életben fáj valami nagyon. Ne mondd el senkinek, hogy kacagjon
azon. Bámulj a párnádra, egy csendes éjszakán. Ott sírd ki magad,
szívbol igazán!! Miért van az, hogy mindig azt imádjuk, aki hutlen aki
mást szeret! Miért van az, hogy o rá várunk mikor tudjuk, hogy kinevet!
Miért van az ,hogy fájó könnyet ejtünk, mikor esti szello énekel. S ha
szebbet, jobbat találunk, azt az egyet nem feljtjük el sohasem!

Sok
éjszakán ha elkerül az álom, minden gondolatommal utánad vágyom, álmodok
rólad sokféle szépet és mindig az a vége, hogy szeretlek Téged!

Írok
valakinek,aki nem is várja,annak,aki könnyes arcom álmában sem
látja.Írok valakinek,remegve és félve,jól tudom nem várja,mert nem
jutok eszébe!

"Hogyha
szeretsz, add a kezed. És ne kérdezd, hogy ki vezet. És ne kérdezd,
hogy hova megyünk, Csak azt kivánd, ÖRÖKRE EGYÜTT LEGYÜNK!!"

Oly
messze sodort toled az élet, szeretlek, de tudom,hogy félek! Félek,
hogy a távolság elválaszt minket, hogy elveszítek végül egy ekkora kincset!

Amikor
lehunyod két barna szemed,amikor párnádra hajtod fejed, amikor gondod a
holnapra hagyod, amikor álmodsz- én Veled vagyok!

"Olyan nehéz ugy szertni valakit, hogy távol van tőled, de tudod hogy szeret,de mégis kételekedsz benne, met szereted és félsz, hogy elveszíted."

"Olyan távol vagyok tőled,mégis sokat álmodok felőled.Messze vagyok,
de soha nem feledlek,mert tiszta szívemből igazán szeretlek!"

"Azt akarom, hogy tudd:Megöl a hiány.Azt akarom hogy tudd: ez nem az én hibám.
Azt akarom hogy érezd: sohasem feledlek.Azt akarom, hogy elhidd végre: Szeretlek."

Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent.
Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.

Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent.
Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.

Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van – az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.
Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van – az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.

"...Ha majd egyszer ketten, a mennybe kerülünk holtan, emlékezz majd arra, hogy a Barátnőd voltam.."

,, Szükségünk van álmokra, hiszen nélkülük túl zordnak és ridegnek tűnne a valóság."

"Sírva születsz, s körülötted mindenki nevet. Próbálj meg úgy élni, hogy nevetve távozz, és melletted mindenki sírjon..."

Vannak emberek, akik olyan hülyének néznek, hogy mident kétszer mondanak el neked. Vannak emberek, akik olyan hülyének néznek, hogy mident kétszer mondanak el neked.:)

Talán semmi sem szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akinek arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerü jelenléte elég, hogy vidámak és boldogok legyünk."

"Várom a napot mikor megtörik az átok! Várom a napot mikor nem leszel már álom! Várom a napot, hogy megöleljelek, s a füledbe súgjam mennyire SZERETLEK"

Irtál nekem, s reményt adtál, kimondhatatlan szépet. Velem voltál, s emléket adtál, gyönyörű meséket. Hozzám bújtál, s álmot adtál. Álomszerű estéket... Kezed nyújtottad, s szerelmet adtál; csókod érezhettem, s szívet adtál a boldogtalannak, esélyt a lelketlennek... Utat a bolyongónak, édes mosolyt életem rögeszméinek... S minden amit adhatok cserébe csak a kezem, mely Téged követel, a szivem, mely érted dobog, a lelkem, mely nem is létezne Nélküled, csókom, hűséges szerelmem... Ez mindenem!

"Sokáig én is azt hittem, hogy nincsenek mesék. De aztán rájöttem, hogy az egész életem egy mese. A mese bennünk van, közöttünk, de sokszor csak nagyon későn jövünk rá, hogy mindez létezett."
 

"A Nap vajon érzi saját éltető sugarait? Hát a Felhő önmaga
könnyeit? Napnak Felhőnek egy a sorsa: adni adni és csak
adni...sosem kapni. S mégis, minden egyes hűsítő csepp után,
ami az ember homlokára hull vágyva, minden egyes áhított
napsugár után a fejben fogant hála, akár illatos pára úgy
illan tova az egekig... és ki tudja, talán a Nap ilyenkor
mosolyog, a Felleg ilyenkor vonul tovább csendesen más
tájakra. Nincs ez másképp az emberrel sem..."

"S a szerelem, ahogy egy perzsa bölcs mondja,voltaképpen nem más,mint egy olyan betegség,amely ellen senki nem akar védekezni. Akit egyszer megfertőz, az többé nem akar kilábalni belőle, aki benne szenved, az többé nem akar meggyógyulni"

"Hallod ember zokog a lelkem, sors könnycseppek csorognak bennem. Sírok, de az arcom torz vigyorba rándul. Most már mindegy szemem álomra zárul!"

"A lány még sohasem érzett ehez fogahatót.
Repült az egekben, henpergett a felhőkön és a remény ajka érintette meg.
Remélte soha nem lesz vége... Forró teste égett a vágytól, de mind hiába... lehet hogy az egész csak álom volt??
Ámulva meredt szeme elé és csak ennyit mondott:
- Szép volt!!
Hát ennyi... Mostmár nem a fellegekben járt, bekebelező érzés töltötte el, mi lesz most? De nem volt mind hiába!
Előkellő modorral, felbicentette fejét és kelletve magát feltápászkodott, mind ezt egy olvadt érzésel a szívében, ami már a múlté lett... "

" Nincs egyebem csak az, ahogy majd emlékszel rám! Ez az emlék kell ahhoz, hogy erős és szép lehessek! Ha tudom, hogy mindig igy emlékszel majd rám, képes vagyok Bármire! Nekem csak az kell, hogy tudjam: szép életed lesz majd utánam, olyan amilyet megérdemelsz..."

Egyszer minden jó elmúlik, egyszer mindennek vége szakad, egyszer minden megszűnik, de egy halvány emlék még megmarad...

Szeress mélyen és szenvedélyesen !
Megsérülhetsz! De ez az egyetlen módja annak, hogy teljes életet élj !"

Az élet a legdurvább hálalos betegség, még senki sem élte túl.
Csodák voltak, melyek elmúltak; de az érzések, ha egy kicsit is emberiek, SOHASEM hazudnak!!

"Annak, aki az álmait valóra akarja váltani, muszáj ébren maradnia."

Valami megszűnt bennem, elpusztult rég. Arcomon nem láthatod, de belül üvöltenék!
 

A bűntudat nem öli meg a fájdalmat.Minnél mélyebb a sajnálat,annál kevésbé kimondható.
 

"A múlt egyre hosszabb lesz, a jövő pedig egyre rövidebb. De a tegnap bánatát nem ellensúlyozza a holnap reménye."

"Az élet egyikünknek sem könnyű, de nics semmi baj, ha az embernek van kitartása s főleg önbizalma, hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben és hogy ezt a valamit bármi áron is el kell érnünk."

Ne gondolkodj!
Ha gondolkodtál, ne mondd el!
Ha elmondtad, ne írd le!
Ha leírtad, ne írd alá!
Ha aláírtad, ne csodálkozz...
 

A megbocsátás előre megfontolt szándékkal elkövetett szeretet. Kérés nélkül is megbocsátani; ez az igazi szeretet.

"Az élet egy hazugság, egy mese, senki se szeret: te se. Azt mondják szép vagy, azt mondják szeretnek, a hátad mögött akkor mégis miért nevetnek?"
 

"Hatalmasnak, Szerelmesnek folyton-folyvást SORSA VAN;
mosolyt csak közöny terem - a szenvedély humortalan."

"Szobám mélyén ültem csendesen,
Szemem fényét elnyelte a sötét,
Csak néztem előre mozdulatlanul, mereven,
S vártam hátha a kattogás véget ér.
Nyugodt óra vételen zaja,
Mely süvít fülebe minden áldott éjszaka!!
A sok álmatlan átvirrasztott, éj után
Megállhatna az idő, pihenhetne már...

Az egyik pillanatban már otthon ültem.
A másikban már kifelé repültem.
Szálltam fel az égbe, a végtelenbe.
Nem néztem le csak a szikrázó fénybe,
A fénybe, amely magával ragadott,
Hogy ne lássak mást csak a földvilágot,
Letépte éltető szárnyaim,
Bolyongásba, búba, mélybe tászított...

Sose hagyj el olyas valakit, akit szeretsz olyanért, aki tetszik, mert aki tetszik, olyas valaki miatt fog el hagyni, akit szeret!

" Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden édes csókot a zsámon felejtett. Csak akkor adna igazán szépet, ha mindörökre nekem adna téged!"

"Nem ellenségek vagyunk, hanem barátok, nem szabad ellenségeskednünk.
Lehetnek köztünk feszültségek, de a szeretet sohasem törhet meg.
Az emlékezet titkos húrjai meg-megpendülnek, midőn jobbik természetünk lágyan megérinti őket..."

"Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei.
Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké,
Mert akkor még nem a világban kerestünk barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot! "

Halálunkkor csupán csak egy új lap nyílik elénk. Egy üres lap életünk nagy lexikonában...